A pektin oldhatósága és gélképző képessége meghatározza, hogy az ital mennyire tudja növelni a béltartalom viszkozitását és ezáltal lassítani a tápanyagok felszívódását, illetve javítani a széklet állagát. A jól oldódó, megfelelően gélesedő pektin hatékonyabban képez védő „filmet” a nyálkahártyán, enyhítheti az irritációt, csökkentheti a hasmenéses panaszokat, míg gyengébb gélképző tulajdonság esetén inkább enyhébb, főként prebiotikus hatás érvényesül.
Étrendi célú italokhoz gyakran az alacsony metoxil-tartalmú pektineket részesítik előnyben, mert ezek alacsonyabb cukortartalom és szélesebb pH-tartomány mellett is stabil gélt képeznek, ami kedvezőbb lehet a mindennapi fogyasztás szempontjából. A magas metoxil-tartalmú pektinek inkább magas cukor- és savtartalmú közegekben működnek optimálisan, ezért inkább klasszikus dzsemekben, lekvárokban használatosak, bár oldható rostként mindkét típus hozzájárulhat az emésztés és a bélflóra támogatásához.
A pektin által létrehozott viszkózus gél lelassítja a gyomorürülést és a szénhidrátok bélbe jutását, ezáltal mérsékli az étkezés utáni hirtelen vércukorszint-emelkedést. A lassabb gyomorürülés egyenletesebb glükóz-felszívódást eredményez, ami kevésbé terheli a hasnyálmirigyet, és kedvezőbb lehet az inzulinválasz szempontjából is. Fogyókúrázóknak is bátran ajánlott a használata.
A pektin fermentálható rost, amelyet a vastagbélben élő jótékony baktériumok lebontanak, miközben rövid szénláncú zsírsavak (pl. butirát) keletkeznek. Rendszeres pektinital-fogyasztás mellett ez a folyamat elősegítheti a kedvező baktériumtörzsek arányának növekedését, támogathatja a bélfal integritását és enyhe gyulladáscsökkentő hatást közvetíthet a bélrendszeren keresztül.
Több klinikai vizsgálat szerint az oldható rostokhoz hasonlóan a pektin is képes mérsékelten csökkenteni az LDL-koleszterin szintjét az epesavak megkötésén és a zsíranyagcsere módosításán keresztül. A kutatásokban jellemzően napi több grammnyi pektint alkalmaztak (általában 5–10 g/nap nagyságrendben), rendszeres, több hetes-hónapos fogyasztás mellett, ezért étrendi kiegészítésként is inkább hosszabb távú, folyamatos bevitel mellett várható mérhető hatás.
A pektin, mint oldható rost, kissé lassíthatja egyes mikrotápanyagok (például néhány ásványi anyag és zsírban oldódó vitamin) felszívódását azáltal, hogy viszkózus mátrixot hoz létre a bélben. Nagyobb mennyiségben, rövid időn belül fogyasztva potenciálisan befolyásolhatja bizonyos gyógyszerek felszívódási sebességét is, ezért tartós gyógyszerszedés vagy speciális ásványianyag-kiegészítés esetén ajánlott az időbeni elkülönített bevitel és szükség esetén szakemberrel való egyeztetés.
A stabil, üledékmentes pektin italok előállításához kontrollált pH-beállítást, precíz keverési és hidratálási lépéseket, valamint gyakran homogenizálást és hőkezelést alkalmaznak, hogy a pektin egyenletesen oszoljon el a folyadékban. A végső állagot a pektin típusa, koncentrációja, a cukor- és savtartalom, a hőkezelési profil, valamint az esetlegesen hozzáadott stabilizátorok és sűrítők együttese határozza meg.
A természetes forrásból származó pektin a gyümölcsökben található sejtfalstruktúrákhoz kötötten van jelen, míg az élelmiszeripari felhasználásra szánt, részben módosított pektin technológiai szempontból egységesebb tulajdonságokkal bír. Az emésztőrendszerben mindkét forma nagyrészt oldható rostként viselkedik és a vastagbélben fermentálódik, ugyanakkor a kémiai módosítás mértéke (például a metoxiláltság) befolyásolhatja a gélképző képességet és ezáltal a fiziológiai válaszok finom különbségeit.
Magasabb pektin-koncentráció esetén az ital sűrűbbé, zselésebbé és „teltebb érzetűvé” válik, ami bizonyos fogyasztók számára előnyös, másoknak azonban kellemetlen lehet, ráadásul a túlzott viszkozitás az aromák érzékelését is módosíthatja. A gyártók gyakran optimalizálják a pektin mennyiségét, kombinálják más rostokkal vagy textúra-módosító összetevőkkel, illetve célzott ízesítéssel (sav-cukor arány, természetes aromák) igyekeznek kiegyensúlyozott, jól iható végterméket kialakítani.
Kutatások egyre gyakrabban vizsgálják, hogy a pektin fermentációja során keletkező rövid szénláncú zsírsavak hogyan befolyásolják a bélfal immunsejtjeinek működését és a gyulladásos jelátviteli utak (például a citokintermelés) aktivitását. A feltételezések szerint a pektinital rendszeres fogyasztása a bélmikrobiom összetételének kedvező irányú eltolásán és a bélbarrier erősítésén keresztül járulhat hozzá az alacsony fokú, krónikus gyulladás mérsékléséhez, de ezek a hatások elsősorban kísérletes és korai klinikai adatok alapján körvonalazódnak.


Kocsonyásító tulajdonságának köszönhetően gyümölcszselék, dzsemek, lekvárok elkészítéséhez is alkalmazzák.
A Herbaferm csepp gyógynövények természetes fermentációjával készül. Megnyugtatja a szervezetet, az egészséges emésztés helyreállításával pedig beindítja a regenerációs folyamatokat.

